Vers
A folyó tudja
Az „A folyó tudja” két lélek összetartozásának halk, szerelmes vallomása. A víz tükrében őrzött mosolyok, a szélbe suttogott nevek és az egymásba simuló csendek története. Egy szerelemé, amelyben minden hullám emlékezik, minden érintés hazavezet, és a hajnal sem képes véget vetni az éjszaka varázsának.
A folyó tudja
A folyó tudja neved,
mikor a partján csended leszek.
A víz tükrében felragyogsz,
s én érted a hullámokra hajolok.
Lomb remeg fenn a domb felett,
szél őrzi minden léptedet.
Amerre egyszer rám nevettél,
ott vörös liliomból erdőt teremtettél.
Nem kérek csillagot az égtől,
csak még egy estét a tiédből.
Hadd üljünk némán egymás mellett,
és nevessük ki az ébredő eget.
Ha egyszer messze vinne út,
a folyó akkor is hazahúz.
Mert minden habja azt meséli:
van egy szív, mely nyelvemet beszéli.
És ha a hajnal ránk talál,
nem kérdezem, mi vár ránk.
Elég, hogy foghatom kezed,
s akkor megint csended leszek.
OCZEANUS · IRODALMI LEVÉLTÁR